Kultúrtörténet
Toldi, mint a művészetek inspirációja és történelmi háttere

Toldi a színházban és filmekben

A Vígszínházban Paczolay Béla rendezésében tekinthetjük meg a darabot. Csőre Gábor játssza Toldi szerepét.

A Thália színházban is megnézhetjük a Forte Társulat és az SzFE közös előadását. A rendező-koreográfus Horváth Csaba.


Szarka Gyula készített musicalt Arany János műve alapján.  


A békéscsabai Jókai Színház is készített egy darabot Toldi története alapján. Ide sokszor Nagyszalontáról érkező gyerekeket hívnak meg az előadást megtekinteni.  


A Toldiból diafilm is készült, aminek kiadása 1976-ra nyúlik vissza.

Toldiról filmet is szeretett volna készíteni a Grantfilm Kft., de végül nem készült el. 

A Toldi ábrázolása

Edmund von Hellmer készített a farkasokkal harcoló Toldiról szobrot. Toldi robosztus ereje kiválóan érvényre jut ebben a szoborban. 


Jankovics Marcell rajzai az egyik leghíresebbek az illusztrációk közül.


,,Arany Toldiját sokan illusztrálták, de az arany Toldit még senki sem. Az arany a mesehős, a naphérosz színe. Ez illik a magyar Héraklészhez, vagy, ha úgy jobban tetszik, Herkuleshez. Toldi Miklós nem suttyó falusi legényke lenne? Hát az olyan mesehősök, mint a Világhírű Kis Miklós, Aranyhajú Kis Miklós, Erős Jankó, a finn Kullervo micsodák? Parasztlegények, egyszersmind naphéroszok. Arany János sokat tudott erről, tessék csak figyelmesen olvasni remekművét. Vajon miért tagolta épp 12 énekre a hónapok száma szerint? Mitől emberfeletti erejű ez a kis legény, akinek "még legénytoll sem pelyhedzik az állán"? Puszta kézzel dönti földre a megvadult bikát, akár a táltosok. Miért szorul bele annyi düh, amennyi csak a pusztító Napba? És annyi igazságérzet, mint a mindent látó napistenekbe? Hogy képes egy ültő helyében annyi húst magába tömni, annyi bort ledönteni a torkán, amennyit a görög Héraklész vagy a Nagyevő szokott?"  

Jankovics Marcell

A népek tavasza

   1848. március 15. A nap, amikor a pesti költők elhatározták magukat, hogy változást akarnak, hogy szabadságot akarnak a népnek és a hazának. Az 1848-as év tavaszát a történelemben mindenki a "népek tavaszaként" emlegeti, ugyanis ebben az időszakban több európai városban forradalom, és lázadás tört ki az adott uralkodóház ellen.

Jókai Mór, Petőfi Sándor és Vasvári Pál
Jókai Mór, Petőfi Sándor és Vasvári Pál

   Mint tudjuk március 15-én a magyar nép mondta ki függetlenségét az osztrák Habsburgoktól. Egy történet szerint annak a napnak a reggelén Petőfi és Jókai közös lakásán gyűlt össze Petőfi, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula hogy megvitassák a forradalom menetét. Vasvári Pál viszont annyira belemerült ebbe, hogy felkapta Petőfi tőrös botját, amivel hadonászni kezdett, amitől kiesett annak szuronya és belerepült az ajtófélfába. Erre a neves költő így reagált: "Jó Jel! A szurony hegye Bécs felé mutat.". Ebből gondolták, hogy a forradalom sikeres lesz.

   A sikerhez viszont más is közrejátszott. Két nappal a pesti forradalom előtt Bécsben is egy forradalom tört ki, melyben a fellázadt diákok, polgárok és munkások megbuktatták Metternich kancellárt, aki emiatt Angliába menekült. Az új osztrák kormány sok mindent igyekezett megtenni, de nem volt hosszú életű. Ezen kívül még két forradalom tört ki Bécsben, de mindet leverték a császári haderők.

   De nem csak Bécs volt az egyetlen németnyelvű város, amelyben forradalom tört ki. A forradalmi hullám végigsöpört az összes kis és közepes államon, valamint a Habsburg Birodalmon és a Porosz Királyságon. A liberális polgárság vezetésével a német városok lakói alkotmányra és a polgári szabadságjog elismerésére kényszerítette a német államok uralkodóit. Emellett viszont a nép még egy dolgot várt, hogy megtörténjen: egy egyesült Németország létrejöttét. Voltak kísérletek rá, hogy az akkori porosz uralkodót IV. Frigyes Vilmost német császárrá válasszák, de ő nem fogadta el a címét, arra hivatkozva, hogy még nem elég erős az állama ehhez. 23 évvel később jött csak létre ez a Németország.

„Ötnapos felkelés” Milánóban
„Ötnapos felkelés” Milánóban
Felkelés Palermóban, 1848. január 12.
Felkelés Palermóban, 1848. január 12.

   Nem a német volt az egyetlen nép, amely egy egységes államot akart. Az olasz nép már az 1820-as évek óta kísérletezett kisebb-nagyobb osztrák és francia ellenes lázadásokkal egy egységes Olaszország létrejöttével. 1848 első napjaiban még csak békés tiltakozó akciók zajlottak. Milánóban az egyetem fizikaprofesszora dohány bojkottra szólította fel polgártársait, akik hallgattak rá. Este a rendőrök és osztrák hazafiak szivarozva provokálták az olaszokat, másnap már vér folyt. Végül az osztrák lovasság teremtett rendet. A dohány bojkott január 9-én Paviában még véresebb összecsapáshoz vezetett. 1848. január 12-én Palermóban népfelkelés tört ki a Bourbon-uralom ellen. Barikádokat emeltek, fegyveres csoportok támadtak a királyi lovasságra, hatalmas tüntető tömeg követelte az 1812-es napóleoni alkotmány visszaállítását, a szabadságot. A francia-nápolyi királyi csapatok rövidesen kivonultak egész Szicíliából. Február 2-án ideiglenes szicíliai kormány alakult, amely hamarosan kikiáltotta a sziget függetlenségét, és újra életbe léptette a napóleoni idők alkotmányát. Hamarosan Nápolyban is forrongás kezdődött. II. Ferdinánd Február 10-én alkotmányt bocsátott ki. A forradalmak hírére március 4-én Torinóban, a Szárd Királyság fővárosában az uralkodó aláírta az új alkotmányt és ezzel alkotmányos királyságot hozott létre, melytől a többi olasz állam az egyesítést várta. Ez az egyesítés is csak 13 évvel később történt meg, és fejeződött be még tíz évvel később.

Orléans-i Lajos Fülöp, az utolsó francia király
Orléans-i Lajos Fülöp, az utolsó francia király
Harcban a hadsereggel a barikádon
Harcban a hadsereggel a barikádon

   Következő állomásunk az 1848. február 22-i francia forradalom, mely a leginkább sarkallta tettekre a többi európai államot. A francia állam az ipari forradalomnak még csak azon kezdeti szakaszában járt, amikor a növekvő létszámú munkásság életkörülményei nem javultak. Mivel a király, Lajos Fülöp, a tüntetéseket már korábban betiltotta, az ellenzék nyilvános vacsorákon, úgynevezett banketteken gyűlt össze. Egy ilyen bankettet szerveztek 1848. február 22-ére is, amit betiltottak, majd mégis engedélyeztek, ugyanis a kormány megegyezett a szervezőkkel, hogy a lehető leghamarabb oszoljanak fel. Amikor ezt a radikális ellenzékiek megtudták, egy nagy tüntetést szerveztek arra a napra. Mikor ennek a programja megjelent a sajtóban, a kormány mindenfajta gyülekezést betiltott. Ennek ellenére tüntetés kezdődött Párizsban, melyet fegyveres harcok követtek. A városlakók barikádokat emeltek, és csak a Nemzeti Gárda közvetítésével tudtak a királlyal egyezkedni. A király engedett a követeléseknek, és leváltotta a francia miniszterelnököt, de ez nem volt elég. Főleg azután nem, hogy egy esti felvonuláson véletlenül lövöldözés tört ki, amit a megijedt nép mészárlásnak nevezett és folytatta a harcot a király ellen. 24-én Lajos Fülöp Angliába menekült, így a felkelők leverték a monarchiát, ideiglenes kormányt hoztak létre és kikiáltották a második Francia Köztársaságot. Bár ez eleinte tetszett a népnek (általános választójogot biztosítottak a férfiaknak, teljes sajtószabadságot hirdettek és bezárták az adósok börtönét), az áprilisi választások után újabb tüntetések törtek ki, mely során az ország káoszba és újfent önkényuralomba sodródott.

Hogy miért indult meg Európában ez az egész forradalmi hullám?
   Egyszerű, a nép a több rossz termésű év és az ipari válság együttes hatása miatt nehéz helyzetbe került. Általános volt az éhezés és a munkanélküliség, így természetes hogy az emberek változást akartak, és ezért a forradalmi hullám városról-városra, országról-országra terjedt át. Mindenki egy ideális államot szeretett volna létrehozni, de ez nehéz volt az uralkodók és az eltérő politikai nézetek miatt. Később a 19. század második felében több országban is megvalósultak a jobb körülmények, de ehhez szükségesek voltak a több évnyi szenvedések és forradalmak kitörése.