A Csonkatorony mondája

1987.12.10

A hagyomány szerint  az Arany szülőfaluján, vagyis Nagyszalontán található Csonka-torony a Toldi-családé volt, ami szintén motiválhatta írónkat a Toldi-trilógia megírásában. 
A híres toronyhoz rengeteg monda fűződik, ezek közül az egyik a következő:

 Nagyszalonta lakosságának a szokásához híven nyugodt, munkával teli napja volt azon a délelőttön is, amikor megérkezett a hír, hogy közeleg a török sereg, és ki merre lát, meneküljön. Sírva futottak a családok, mentve, amit tudtak, hiszen tisztában voltak vele, hogy egyhamar nem térhetnek haza, és a rettegett csapat mindent, ami mozdítható, elvisz, feldúl s tönkretesz. A faluban a csend és az üresség vette át a helyet, már a madarak sem csiripeltek, mintha még a legapróbb porszem is tudta volna, hogy szörnyűség közeleg.

   Akadtak azonban néhányan, akik nem menekültek el a törökök elől. Hét férfi bátorságukat fitogtatva maradtak Szalontán, bizonyítva ezzel, hogy ők nem félnek semmiféle jött-ment seregtől. A férfiak között azonban egy apró, törékeny, hétéves fiúcska is ott ült a Csonkatorony lépcsőjén, akinek édesanyja eltűnt a hatalmas kavarodás közepette. Ők így nyolcan élték mindennapjaikat, védve a tornyot, miközben szinte már családdá kovácsolódtak össze. Megosztották a munkát, és a kis Misit közös erővel nevelték férfivá. Teltek, múltak a napok, és pontosan három esztendővel később a már akkor tízéves Misi a szokásos útjára indult az erdőbe, hogy rőzsét gyűjtsön, ami már hosszú ideje a feladata volt. A munkába belefeledkezve hirtelen összerándult az ijedségtől, amikor egy hangos zajra lett figyelmes. Egy középkorú, ismerős arcú nő állt a bokor mögött. Misinek azonnal eszébe jutott, hogy mit tanítottak neki a többiek, hogy mennyire kell vigyázni a török kémekkel. Ekkor megragadta a baltáját, hogy rátámadjon az ártatlan nőre, mikor csodával határos módon egy kéz visszarántotta, s halkan suttogta, hogy ne bántsa. Misi először nem értette, hogy miért közeledik felé az idegen, de akkor eszébe jutott, hogy honnan is ismerős az a bájos női arc. Odaszaladtak egymáshoz, és megölelte a kisfiú a semmiből jött nőt. Az édesanyja volt az. Örömkönnyek gördültek le mindkettőjük arcán és az egész erdő kivirágzott, a nap is felragyogott.

   Lassan Nagyszalonta lakosságának jó része is elkezdett visszatérni otthonaikba, immár nem kellett tartaniuk semmitől. A bátor és hősies Misi és családja pedig megkapta a Csonkatornyot, és ezentúl az ő tulajdonukká vált. Visszatért minden a rendes kerékvágásba, s a szalontaiak újra boldogan és harmóniában élték dolgos hétköznapjaikat.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képekre.